www.workmed.hu Révai Club Bt

Fagyos Pokol a Donkanyarban
A megfelelő védőfelszerelés és ruházat  kiválasztása létfontosságú lehet a nehéz körülmények között szolgálatot teljesítők részére.

Hatvannyolc év telt el a doni katasztrófa óta. A sokáig elhallgatott, több tízezer magyar katona halálával járó tragédiának még ma is számos ismeretlen fejezete van. Ezek közül eggyel, a rendkívül hideg időjárással és a magyar hadsereg öltözetével foglalkozik az a kutatócsoport, amely eredményeivel napjaink katonáit is segítené.
A túlélők visszaemlékezéseiben rendre megtalálható, hogy nem volt megfelelő az öltözékük, azonban technikai okokból eddig nem volt lehetőség a ruházat, illetve annak hőszigetelő képességének tudományos vizsgálatára, ma azonban már más a helyzet – hangsúlyozza az MNO-nak Révai Tamás, a kutatás vezetője. A Szent János Kórház belgyógyász főorvosa, valamint a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem oktatója több mint öt éve foglalkozik a doni katasztrófával, mióta részt vett az egyik túlélő kezelésében. Először a vesebetegségeket vizsgálta, a ruházat kérdése 2008-ban került érdeklődése előterébe. Az öltözékkel kapcsolatos vizsgálatokat végző kutatócsoport egy éve alakult, Bánhidi László (Budapesti Műszaki Egyetem), Magyar Zoltán (Pécsi Tudományegyetem), Révai Tamás és Laborc György Péter műgyűjtő részvételével.
A Donkanyar öltözet kutató csoport
Műember a klímaszobában

Ami lehetővé tette a 2010 elején megkezdett vizsgálatokat, az a Budapesti Műszaki Egyetem épületgépészeti tanszékének tulajdonában lévő termikus műember. A bábut svéd szakemberek állították össze az intézetben még az 1980-as években. A dán gyártmányú, üvegszál erősítésű, poliészter héjszerkezet üregeibe szerelték a mechanikai tartást végző elemeket, valamint az egyes testrészeihez futó szalagkábelek rejtett vezetéséhez szükséges csöveket. A testüregeket poliuretán habbal töltötték fel. A tavalyi év közepén a bábut aztán a Pécsi Tudományegyetem Pollack Mihály Műszaki Kar épületgépészeti tanszékére szállították, ahol új, korszerű adatgyűjtő és feldolgozó szoftvert kapott. Itt volt olyan klímaszoba, ahol elvégezhették a szükséges vizsgálatokat. Ezek elve az, hogy mérik a műember adott hőmérsékleten tartásához szükséges villamos energiát, illetve hőmennyiséget.

"Béla" a kísérleti műember.
A vizsgálatok során elhelyezték a műembert a klímaszobában, először ruha nélkül, majd felöltöztetve. A mérés során megvizsgálták a test hőleadását 14, 20 és 29 Celsius-fokos teremhőmérséklet mellett a ruhátlan test esetén, amely a referenciát jelenti a különböző változatokhoz. A vizsgálat kiterjedt a Don-kanyarban viselt katonaruházatra teljes felszerelésben, valamint zubbony nélkül, szélcsendes és szeles esetet feltételezve. Egy-egy mérési folyamat négy órán keresztül zajlott, ennek háromnegyede a falfelületek hőmérsékletének beállításával telt. Az egyórás mérés alatt öt másodpercenként kaptak adatokat, melyeket a végén átlagoltak – olvasható a kutatásról készített összefoglalóban.

A műember hőleadása/hőfelvétele jelentősen változott a helyiség hőmérsékletének függvényében, ugyanakkor átlagos felületi hőmérséklete a ruházattól függetlenül állandó maradt. Ez azt jelenti, hogy a vizsgált környezeti hőmérsékletek mellett a Don-kanyarban viselt ruházatba öltöztetett műember belső hőmérséklete biztosítani tudta az állandó bőrhőmérsékletet. Más volt a helyzet 15 kilométer/órás szélsebességnél: 16 százalékkal csökkent a műember felületi hőmérséklete. Ekkora szélerősség pedig Révai Tamás szerint mindenképpen volt. Az eredményekből látszik, hogy már kis szélsebesség is nagymértékben növelte a műember hőleadását, ami csökkenti a hőkomfortérzetét. A hőmérséklet esésével és a páratartalom növelésével pedig még rosszabb eredmények jönnek ki.
Fagyos pokola a Don kanyarban
A 207 ezer fős 2. magyar hadsereg 1943 januárjában megsemmisítő vereséget szenvedett a Don-kanyarban.

 A rendkívüli hidegben a támadó szovjet csapatok néhány nap alatt szétzúzták a folyó mentén 200 kilométer hosszan kiépített magyar állásokat, a február 9-ig tartó harcokban és a visszavonulás során negyvenezer fő meghalt, hetvenezer pedig megsebesült vagy fogságba esett. A magyar hadsereg felszereltsége még ma is vita tárgya, az azonban biztos, hogy jelentősen elmaradt a szövetséges német és az ellenséges szovjet csapatokhoz képest. Nem elég, hogy hadifelszerelésben hiányt szenvedett a magyar hadsereg, de az extrém hideghez sem tudott megfelelően alkalmazkodni.


Hideg posztó ruhák

A magyar hadsereg ruházata a következőképpen nézett ki: 2 darab alsó-felső fehérnemű, 4 pár kapca, egy-egy kimenő és gyakorló ruházat, posztósapka, zubbony, nadrág, köpeny, egy pár lábbeli és egy rend zsávolyruházat (len-pamutvászon ruhával) tartozott. Télire gyapjúkapcát, meleg alsó-felső fehérneműt és téli kesztyűt adtak ki. Azonban az utánpótlás jelentősen akadozott, a felszerelés pedig a szolgálat során elhasználódott, szétfoszlott. Ráadásul a mosási lehetőségek is korlátozottak voltak.

A posztóból készült ruhák ráadásul télen hidegek voltak. Az öltözetnek állandó értéken, körülbelül 37 Celsius-fok körül kell tartania az emberi testet, különösen igaz ez a fejre és a törzsre – hangsúlyozza Révai Tamás. Ehhez a hőtermelés és a hőleadás egyensúlyban kell legyen. A felöltözött test hőháztartásában az öltözék hőszigetelő képessége, nedvességáteresztő képessége és a ruházattal borított testfelület nagysága játszik szerepet. Amennyiben a napi ingadozások túllépik a 0,7–1,5 Celsius-fokot, az keringési zavarhoz, tudatzavarhoz vezet. A 31 Celsius-fok alatti testhőmérséklet pedig könnyen halált okozhat.
Halálos menetelés a fagyos pokolban

A visszaemlékezésekből tudjuk, a menekülő magyar katonák közül sokan ötszáz kilométert is megtettek anélkül, hogy orvosi ellátást kaptak volna – teszi hozzá Révai. Ráadásul már január 12. előtt is komoly fagysérüléseket szenvedtek. A hidegben főleg a kezek, a fülek és a lábak fagytak le. Ráadásul sokan megbetegedtek, a hóban könnyen átázott a ruhájuk. Az étkezés sem volt megfelelő, különösen a német műlekvárra, a „Hitler-szalonnára” panaszkodtak sokan. A problémákkal a magyar hadvezetés is tisztában volt. Ezért, bár az ellátás a szövetségesek feladata volt, Magyarországról küldtek ki bort, pálinkát, szalonnát és hagymát. A civil lakosság is igyekezett segíteni, gyűjtéseket rendeztek. De a katonák is mindent megtettek, így a lelőtt ellenségtől nemcsak a fegyverét, de pufajkáját és nemezcsizmáját is elvették.

A hivatalos adatok szerint január 16-án és 18-án volt a leghidegebb, –19 Celsius-fok, ami jelentősen elmarad a túlélők beszámolóiban olvasható –40-től. Révai Tamás szerint az eltérés oka, hogy bizonyos szint után már nem érzékelhető megfelelően a hőérzet.
Segítenék a katonák felkészítését

A főorvos is kipróbálta a ruházatot, –4 Celsius-fokban fázott ebben az öltözetben.  Az már kiderült az eddigi vizsgálatokból is, hogy a termikus műember alkalmas a mérésekre, valamint az is, hogy katonáink ruházata nem volt megfelelő – emeli ki Révai Tamás. Most ez utóbbit szeretnék tudományosan is bizonyítani a Don-kanyarban tapasztalt hideg esetén is, valamint kideríteni, hogy a műember bírja-e a mínusz fokokat.
Afganisztáni kapcsolatok

A vizsgálatokkal azonban nem csak a múlt megismerését segítenék. Mint Révai Tamás fogalmaz, például az afganisztáni misszió is a donihoz hasonló szélsőséges időjárási körülmények között teljesít szolgálatot. Véleményük szerint a missziós szolgálatra küldendő katonákat a várható időjárási körülményeknek megfelelően kell felkészíteni. Ezt segítenék a termikus műemberrel végzett ruházatfilozófiai vizsgálatokkal. Hiszen – mint az összefoglalóban írják – „a hideg, illetve forró környezetben végzett szolgálat általában nehezebben viselhető el, mint a semleges környezetben végzett feladat. A fizikai megterhelés, amely a hideg és forró éghajlati körülmények között lép fel, a biztonságot és az egészségi állapotot is nagymértékben befolyásolhatja.”

                    Copyright © 2011 Workmed.hu | Designed by ASB electronic